Höhö, hát nem vagyok egy rendszeres blogíró. Pedig megfogadtam, hogy most aztán rendszeresen írok, hogy utólag is végig lehessen követni az érzelmi hangulatváltozásaimtól kezdve a pocaknövekedésen át a fittségi mutatóimon keresztül mindent:)
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy szeptember 25-én, csütörtökön voltam a homaopata lélekgyógyászomnál (igen.. flancolok... és nem pszichiáterhez járok), aki a kezelés végén kijelentette: "Úgy látom maga felnőtt". Ezek szerint az elmúlt pár alkalommal az volt a célja, hogy belőlem igazi felnőtt embert fargjon:) Mindenestre ezt (mármint a kijelentést, és ugye most már a tényt, hogy én felnőtt vagyok) én nagyon mulatságosnak tartottam és ez volt az első, amit a melóhelyre beérve elújságoltam a kolléganőknek.... egy új munkatársat kaptak egy felnőtt személyében...
A hétvégi program is sokszor közbeszakadt az én kis dalocskámra: "most már felnőtt lettem lálálá, igazi felnőtt vagyok dáddádádám...."
Szeptember 29-én épp befejeztük a munkát, mikor Szófijá kolléganőm halálosan komolyan, pátosztól átszellemült arccal rámnézett és közölte:
"Nagyon fontos dolog történt múlt héten"... -Tejóisten, gondoltam, mi van? "Ezért Ágival úgy gondoltuk, hogy emlékezetessé tesszük felnőtté válásodat és megajándékozunk ezzel." Mi ez? "Ez a Cipelő Cica, és szimbolizálja a felnőtté válásodat." Aha.
Cipleő Cica egyébként egy nagyon szeretnivaló kis lény, akit azonmód ahogy hazaértem kiraktam a polcra az én és a férjem altergeója mellé.
Előtte - Cipelő Cica nélkül - én és a Zuram:
Utána - kiegészülve CéCével:
És hogy az egész mit eredményezett? Az a következő napon kiderült...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.